Zsarufika

A nagykanizsai rendőrök általában éjszaka ellenőrzik a szabálytalan parkolókat, s ismerőseim elmondása alapján valóban főleg a lakótelepeken, ahol sok ember lakik, kevés a parkoló, és valószínűleg vannak szabálytalankodók, akiket meg lehet bírságolni 30.000 Ft/alkalomra, míg ők alszanak.

Engem először 2008.06.12-én fényképeztek le, az erről szóló bizonyítékot a nagykanizsai rendőrök szerint Szombathelyen, a szombathelyiek szerint Nagykanizsán nézhetem meg.

A gépkocsin értesítést nem hagytak, előtte – pedig gyakran álltunk ott – soha egy figyelmeztetést sem hagytak, holott a törvénymódosításhoz tartozó indoklás szerint:Az objektív felelősségre vonatkozó törvényi rendelkezések 2008. január 1-jén hatályba lépnek, ugyanakkor a Kkt.-nak a törvény 5. és 6. §-a által megállapított rendelkezései alapján bírságot csak a 2008. május 1-jét követően elkövetett szabályszegések tekintetében lehet kiszabni. A bírság kiszabására jogosult hatóság a 2008. május 1-jét megelőzően elkövetett szabályszegések esetén az üzemben tartót tájékoztatja a szabályszegés tényéről és arról, hogy ha bírságot szabott volna ki, annak összege mekkora lenne.

Azt, hogy a megállni tilos tábláról a 10 m-es kiegészítő tábla mikor tűnt el, nem tudom, nem is figyeltem, mivel általában éjszaka érek haza, csak akkor szereztem róla tudomást, amikor az első két bírságot (egyszerre) meg nem kaptam. Sajnos az útkezelőnek nyilvántartása nincs arról, hogy hova, mikor, milyen táblát, illetve kiegészítő táblát raktak ki, az igazamat maximum azzal tudom bizonyítani, hogy 2008.08.29-én, amikor két és fél hónap múlva megkaptam az első határozatot, felhívtam az útkezelőt, akik aznap pótolták a kiegészítő táblát.

És akkor most untatom egy kis törvényi idézettel, amire a rendőrség hivatkozik:

A 2004. évi CXL. Tv. 29. §. (4) bekezdése értelmében „az értesítés csak akkor mellőzhető, ha

b) az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára,

c) az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenőrzési feladatot,

d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja.

a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,

b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást,

c) hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét,

d) az ügyfél tájékoztatását az elektronikus ügyintézés lehetőségének igénybevételéről és az ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetőségéről.”

Ugyanezen törvény indoklása az értesítésről a következőt írja (a 29. §-hoz):

Az eljárási jogok tényleges érvényesülése szempontjából alapvető feltétel, hogy az ügyfél tudjon róla, hogy őt érintő eljárás folyik valamelyik közigazgatási hatóságnál. Az Áe. ugyanis hiába biztosít már az elsőfokú eljárás keretében számos jogot az ügyfelek számára, ezekkel nem tudnak élni, ha csak az elsőfokú határozat kézbesítésekor értesülnek az eljárásról. Az ilyen helyzet nem csupán az ügyfél jogait csorbítja, hanem szükségtelenül növeli a jogorvoslatok számát, és késlelteti az ügy végleges lezárását. Jelenleg az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítése csak „jogszabályban meghatározott esetben” kötelező. Ha tehát a különös eljárási szabályok ezt nem írják elő - márpedig jelenleg ez a tényleges helyzet -, akkor ez a jogintézmény csupán papíron létezik, ami egy jogállamban megengedhetetlen. Ezért a törvény a szabályozást nem bízza a különös eljárási normákra, hanem - mivel garanciális szabályról van szó - maga rendelkezik az értesítési kötelezettségről. Ennek keretében is különösen fontos a hirdetményi úton vagy a közhírré tétel útján történő értesítés a nagyszámú ügyfelet érintő eljárásokban.

Az ügyfél értesítését előíró kötelezettségnek lehetnek azonban korlátai. Nem kizárt ugyanis hogy az ügyfél bizonyítékokat semmisít vagy változtat meg, illetve más módon igyekszik befolyásolni az eljárás kimenetelét, vagy az adott ügy nem igényel hosszadalmas, minden részletre kiterjedő bizonyítási eljárást, így az gyorsan, az ügyfél eljárási jogainak sérelme nélkül lezárható.

Érdekelne, hogy az én esetemben miért mellőzték a tájékoztatást. Vagy a rendőrségi eljárásnál a több mint 60 nap ügyintézési határidő azonnalinak minősül? Vagy csupán pénzbehajtásról van szó, s ha nem hagynak értesítést, akkor esetleg holnap is megállok ugyanott, s holnap is fizethetek újabb 30.000 Ft-ot? Az a gyanúm, sajnos, hogy a rendőrség inkorrekt eljárásának ez a fő oka. ( S a dátumok is érdekesek:

Elkövetés időpontja             határozat kelte             postára adás          kézhez kapás

2008.06.12. 04.04             2008.06.30                  2008.08.27            2008.08.29

2008.06.24. 01.06             2008.07.01                  2008.08.27            2008.08.29

2008.08.06. 23.58             2008.08.18                  2008.09.23            2008.09.24

2008.08.15.03.14            2008.08.27                  2008.09.23       2008.09.24              

Így fordulhatott elő, hogy az első feljelentés és az első határozat kézhezvétele között eltelt két és fél hónap alatt négyszer (ebből egy nem az én nevemre szólt) fényképeztek le ugyanott, a saját lakásunk előtt, s ezért kell 4 x 30.000 Ft bírságot fizetnem, s az egész oka nem más, mint egy hiányzó tábla, illetve a rendőrség méltánytalan, jogellenes eljárása. Ha az első határozatokat azok elkészülte után azonnal postázzák, már az augusztusi bírságot is megúszhattam volna, de a hatóságoknak mindent szabad, őket nem köti sem határidő, sem méltányosság, stb..

Mindhárom határozatot megfellebbeztem, hivatkozva a kiegészítő tábla hiányára. Két elutasítást már megkaptam, majd érkezik a harmadik is, természetesen ezek is egy hónapot várnak a postázásra. A rendőrség (s ez már az ORFK) még annyira sem méltóztatott az én érdekeimet figyelembe venni, hogy az útkezelőt felhívta volna, s megkérdezi, valóban volt-e ott kiegészítő tábla. Ezzel – véleményem szerint – nagy mértékben megsértették a törvényt is, mivel a 2004. évi CXL. törvény az alábbiakat mondja ki:

1. § (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja.

(2) A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni.

(3) A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza.

(4) A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait e törvény határozza meg.

4. § (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog…

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bírságokat nem kell kifizetnem. Csupán annyit jelent, hogy a hatóságoknak minden lehetőség megvan a kezében, hogy a joggal és a hatalmukkal visszaéljenek, nekünk pedig jogunk van kötelezettségeink teljesítéséhez.

S röviden a rendőrségi határozatokról. A határozatok csupán a megfelelő törvény egy adott paragrafusára hivatkoznak, azt, hogy az a paragrafus mit tartalmaz, már nem. A képi bizonyítékot nem küldik, sőt, mint kiderült, külön ajánlott levélben kell megkérni, 200 Ft-os illetékbélyeggel. Ez ám a jogállam! Megbüntetnek valamiért, s ha nem vagyok jogász, bizony nehezen tudom meg, hogy miért, s a bizonyítékot sem látom. Ez semmi egyéb, mint a kisemberek aljas becsapása, visszaélés a joggal és a hatalommal, mert kérdezem: Honnan kellene tudnia egy átlagembernek, hogy a hivatkozott paragrafusok mit tartalmaznak? Menjen el egy ügyvédhez, aki jó pénzért elmondja neki? Vagy fizesse be a csekket úgy, hogy fogalma sincs róla, miért büntették meg?

A közigazgatási törvény egyébként is egy „nesze semmi, fogd meg jól”, mert pontosan azt a feladatát nem teljesíti, amire hivatott: az ámokfutókat nem fogják meg. Ugyanis az autósokat már nem, vagy nagyon ritkán állítják meg. Ez esetben, ha az üzemben tartó vagy tulajdonos nem nyilatkozik arról, hogy ki vezette a gépjárművet, fizet ugyan közigazgatási bírságot, de az elkövető jogosítványa megmarad. Holott a törvény céljaként a következőket jelölték meg:
I. A Kkt. módosításának főbb elemei:

1. A törvény kiemelt célja a közlekedés biztonságának javítása. A miniszterelnök az Országgyűlés 2007. évi őszi ülésszakának nyitónapján meghirdette a „Nulla tolerancia a közlekedésbiztonságban” programját. Beszédében ezzel kapcsolatosan kiemelte:

„Nem tűrhetjük, hogy évente több mint 1200 ember hal meg és 30 ezer ember sérül Magyarországon közlekedési balesetben. Eközben 100 ezer gyorshajtás miatti feljelentésnek a jelenlegi szabályozási keretek között nem lehet érvényt szerezni.

A közúti ámokfutókkal, a gyorshajtókkal, az ittasan vezetőkkel és zebrán átszáguldozókkal szemben zéró toleranciát kell hirdetni. Már az idén olyan közlekedési igazgatási bírságot vezetünk be, ami a jármű tulajdonosát (üzemben tartóját) teszi felelőssé a kocsijával elkövetett szabálysértésekért. Megteremjük annak a jogi lehetőségeit, hogy az autópályákon és a díjköteles autóutakon a matricaellenőrző kamerák sebességet is mérhessenek, és lehetővé tesszük az önkormányzatok számára, hogy a leginkább balesetveszélyes helyeken ők is felállíthassanak helyi traffipaxokat, radarokat. Zéró toleranciát hirdetünk az ittas vezetőkkel szemben: a jövőben a szonda elszíneződésekor a jogosítványt már az első alkalommal, a helyszínen be kell vonni.”

Az egészből az állapítható meg, hogy az egész törvény csak porhintés. 2-300.000 Ft közigazgatási bírsággal bárki, akit nem állítottak meg, megvásárolhatja a jogosítványát, semmi mást nem kell tennie, mint nem nevezi meg a vezetőt. Szó sincs a mi biztonságunkról, jogainkról, ha egyszer az államapparátustól senki sem kéri annak betartását számon. Úgy ítélem meg, hogy az egész csupán pénzbehajtás, amit fent kiadnak az ORFK-nak, ők pedig a beszedendő bírságot továbbítják az alsóbb szintekre.

Kíváncsian várom a bírósági döntést, mert természetesen odáig is elmegyek, de nem elégszem meg azzal sem, ha igazat adnak nekem. Addig talpalok, amíg ez a jogellenes eljárás meg nem szűnik.

                                                                                                          Sz. L.-né