Nem irigylem a rendőröket amikor hirtelen, rövid idő alatt kell döntést hozniuk, főleg ha élet-halál kérdés merül fel.
Sziasztok!
Nem mostanában történt, még a tavasz elején, tél végén. Városunkról tudni kell, hogy menekülttábor van 1989 óta, ezért a BM felhúzott egy új palotát (nem olyan nagyot, mint a pesti, de elég impozáns), és megerősítették az állományt is.
Történt pedig, hogy a városba mentem autóval, és a központban érve látom, hogy egy ember fekszik a földön. Fagyos idő volt még, úgy -6 -8 fok, tehát simán ott halhat meg - viszont a járókelők körülállták már. Nem láttam, hogy bárki közelebb ment volna, vagy hozzányúl, de ott bámészkodtak. Én a lányomért mentem az iskolába, mellette van nem messze a yard, gondoltam, bemegyek és szólok, hogy ott fekszik egy ember a földön, intézkedjenek, hívjon mentőt, bármi.
Bemegyek, mondom mi a stájsz, erre azt mondja, igazoljam magam. Mivan?? Ott fekszik egy ember és ez a gondja? Mondom, nem igazolom, bejelentést megtettem, a többi az ő dolga, nekem is megvan a saját dolgom, lányom kint vár, mennem kell, viszlát. Odaérek az ajtóhoz, de nem nyílik. Próbálgatom, mire kiszól, hogy bezárta! A pultból irányítva, se ki, se be.
Na, elöntötte a szar az agyam, mi az, hogy nem enged ki? Azonnal nyissa ki, mondom neki. Ő csak azzal van elfoglalva, hogy igazoljam magam. Addig nem enged ki. Kénytelen voltam odaadni a személyim (még szerencse, hogy nem hagytam a kocsiban, mert akkor lehet, hogy bilincsben kísér ki; a lányomnak szép látvány lett volna), felírta az adataim - csak azt nem tudom minek?
Így engedett ki. Az biztos, hogy soha többé be nem megyek magamtól oda, pláne, ha foglyul ejtik az embert ártatlanul.
Ami még szép a dologban, hogy pár héttel később a helyi újság megírta, hogy mennyi emberen segítettek a rendőrök, és hányan köszönhetik az életüket a zsaruk fáradozásainak és figyelmességüknek. Így.
Nem kell csodálkozni, ha nem szeretjük őket, sőt! Tesznek ezért bőven...
Üdv: Joccó
Utolsó kommentek